invetero, 1. [vetus]

avulni hagy.

1) sajátl. a) öszzerü dolgokról: caelestem aguam, carnes, ferendum sane fuerit inveterari vina. b) elvont tárgyakról a) rosszalólag: conglutinatio inveterata, elavult, elócskult. b) régivé tesz, hozzá szoktat, megkedveltet: inveteravi peregrinam novitatem.

2) jelentősebben ||A) avulni, szokásból kimenni hagy, notitiam veri ac singularis dei. B) szenv. inveterari, mint k. megrögzik, befészkeli magát, meggyökerezik; és r. inveteratus, mint mn. vén, meggyökerezett, megszilárdult, amicitia, malum.