inultus, mn.
1) boszulatlan, A) a ki magáért nem állott boszut: inultus animam amisit. B) a kiért nem állottak boszut: imperatores suos inultos jacere sinebant.
2) büntetlen, a miért nem állottak boszut: i. injuria, aliquem inultum sinere, hostes inultos abire pati; (költ.) dum catulos ferae celant inultae, nem háborítva, nem háborgatva, proficiscor i., biztosan.