introitus, us, hn. [introeo]

1) bemenés, belépés, bemenetel: nocturnus i. Smyrnam. S.ba, éppen így: i. in ur bem; primo i., belépéssel; prohibere aliquem introitu. Innen átv. ért. A) hivatalba lépés, s több efféle, i. sacerdotii. B) bevezetés, kezdet, előjáték: i. defensionis, operis, fabulae.

2) összerüen bemenetel, bejárás, valamely helyre vezető út: omnes ii. praeclusi erant.