intestinus, mn. [intus]

belső, benső, malum, bellum; opus i., kirakott v. rakatos, finom asztalos munka. Küln. fn. intestina, orum, kn. t. belrész, zsiger (a test alsó részében, vesd ö. exta, viscera), belek (fordul elő e. és e formákban is intestinae, †arum, nn. és intestini, †orum, hn.). Mint bölcseleti msz. intestinum, i, kn. Cic. Ac. 2, 48, benső, alanyi érzés, (ellent. oblata, külbenyomásokból származott érzések).