[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

1. intestabilis, e, mn. kf.

ki méltatlan voltáért tanunak meg nem híható, vagy a kinek nincs joga végrendeletet csinálni (vesd ö. intestatus); innen utálatos, gyalázatos, becstelen, homo, saevitia.