intervenio, etc. 4. k.

1) közbe jő, odajő, mi alatt még valami történik, tart stb.: vereor ne molestus interveniam; i. sermoni, a beszéd alatt; i. alicui, valakit meglep, váratlanul érkezik hozzá: casu i.

2) átv. ért. A) küzbejő s az által félbeszakaszt, háborít, akadályoz, ellene van, útba áll, akadályt gördít: nox i. praelio; i. gloriae alienae, alicui aliquid cogitanti. B) (újk.) közbe veti magát, közbenjáróskodik. C) fellép, tekintetét valami módon megmutatja: eatenus interveniebat ne quid perperam fieret. D) történik, megesik, magát előadja; exigua fortuna i. sapienti. E) küln. mint msz. a) a közigazgatásban, hatóságról s efféléről: közbe lép, hatalmát, tekintélyét, befolyását érvényesíti. b) törvénykezésben, valaki helyett mint kezes v. felperes lép fel, pro aliquo, in aliquid.