interpres, etis, hn. és nn.

1) «közbeszóló», közbenjáró, alkudozó, pacis, judicii corrumpendi, a birák megvesztegetésénél; te interprete, közbenjárásodra; Juno mint házasságszerző istenség (költ.) i. (harum) curarum, a szerelem gyötrelmeinek okozója.

2) magyarázó, fejtegető: i. juris, törvénytudós, coeli csillagász; i. comitiorum, oly haruspex, ki az ezt megelőző jelenségeket magyarázta, i. divum, jós vagy pap.

3) fordító (egy nyelvről másra): nec converti ut i. sed ut orator.

4) tolmács: apellare, audire aliquem per i.