intercalo, 1.

1) (sajátl. kikiált, megismertet) beiktat, közbevet.

2) gyakran egysz. intercalatur (a szökőnap vagy hó) beiktattatik, közbetétetik, «szöktetnek», szökő év van, küln. r. intercalans, mint mn. dies intercalantes, szökő napok.

3) elhalaszt, poenam.