1. intentus, mn. kf. és ff. [r. intendo]

kifeszített, átv. ért. valamire feszített: A) valamivel elfoglalt, hévvel foglalatos (valamiben); intentus operi; intentus aliquo negotio; Romani intenti festinabant; Senatus nihil sane i. B) figyelmes, valamire feszülten figyelmező: i. rei alicui v. in v. ad rem aliquam. Küln. katonákról, a harczra feszülten vágyó, harczkész, sokszor e kapcsolatban: paratus et intentus; i. paratusque; dimicationi ultimae instructus intentusque. C) feszült, feszített, szorgos, cura. D) oratio i., heves, tüzes beszéd; disciplina i., szoros fenyíték, szigorú fegy vagy fegyelem; pretium i., fölemelt v. fölvert ár.