intentio, onis, nn. [intendo]

1) kifeszülés, kiterjedés, nervorum, aeris.

2) erőfeszítés, megerőltetés, a léleknek valamire megfeszített irányzása, animi. Küln. feszült figyelem valamire; i. lusus, feszült figyelem a játékra.

3) (újk.) A) akarat, szándék; haec i. tua ut libertatem revoces. B) megtámadás, vád, panasz. C) állítás, ellenvetés a vádlott részéről. D) mint msz. a zenében a hang feszülésének foka, a magas, közepes vagy mély hangolás; innen még fokozás, erősbítés, megfeszítés, vocis, soni; doloris, növekvés v. növelés. E) mint bölcseleti msz. fötétel (propositio maior) az okkötésben (syllogismus).