1. intactus, mn.

1) nem illetett, érintetlen: i. cervix, melyre még nem tettek jármat; i. saltus, ős erdőség, melyben még fejsze v. ember nem járt; átv. ért. i. Pallas, szűz, virgo, szeplőtelen, szűz.

2) küln. gyakran sértetlen, bántatlan, ép, i. profugit, intactum aliquem dimittere; vires ii., ép erő. Küln. kijelölve mellette azt, a mitől valaki v. valami nincs megsértve ment -tól, -től s több efféle: intactus infamia; i. a sibilo, ki nem fütyült; i. religione, lelkiismereti kétkedés nélkül való.

3) kisérletlen, próbálatlan: nihil i. reliquit, mindent megkisérlett.