insulto, 1. [insalto]

1) k. (költ.) -ra, -re, ugrik; i. rogo, busto, ráugrik, aquis, vizbe ugrik; carinae ii. fluctibus, ugrálnak a hullámokon; (színk.) i. fores calcibus, sarkával döngeti, veri az ajtót; i. nemora (költ.), belefut; önállóan is.

2) pajkosan és sértőleg bánik valakivel, kigunyol, kicsufol: i. alicui in calamitate, i. casibus alicuius, i. in miserias alicuius, in rempublicam; i. in morte alicuius (költ.) valakinek halálából csufot űz; (újk.) i. omnium capitibus kénye kedve szerint játszik velök; (ősk. és újk.) tárgyesettel, i. segnitiem alicuius. Innen önállóan gunyosan, kihivólag viseli magát, paczkázik, victor insultans.