insulsus, mn. kf. és ff. [insalsus]

1) sótalan, izetlen; cibus.

2) átv. ért. izetlen, sületlen, dőre; dicta. Innen fn. insulsae, arum, nn. (érts: mulieres) együgyü, izetlen teremtések.

3) jelentősben: gula insulsa, izetlen ételen is kapó.