insula, ae, nn.

1)c sziget.

2) (rendesen több emeletes) udvar és melléképületek nélkül való ház, melyben több családok lakhattak, s melyet szegényebb sorsuaknak bérbe adtak. Többnyire az ily insulak Rómában egyedül v. több ugyanazon gazdához tartozókkal együtt, minden más épülettől utczácskával voltak elválasztva, innen a név (domus oly ház, melyben a tulajdonos maga lakott, insula bérház). A bérlőkre (inquilini, később insularii) egy rabszolga (insularius) ügyelt fel s ugyan ez szedte be tőlök a házbért.