1. instructus, mn. kf. és ff. [r. instruo]

1) elrendezett, elintézett, felállított.

2) valamivel ellátott, felszerelt, re aliqua.

3) oktatott, utasított, in re civili, i. omnibus artibus; accusatores instructi et subornati, alattomban elkészített s utasított vádlók.