†institutum, i, kn. [r. instituo]

1) intézmény (összerüen a mi el van intézve, vesd ö. institutio), szokás, küln. polgári és állami ügyekben: leges et ii. majorum, mos et i.; parere institutis patriae, az ősi törvényeknek engedelmeskedni; ex i., szerződés szerint.

2) szokás, megszokott életmód, oblivisci instituti sui.

3) vállalat, kezdemény, szándék, czél, terv, előrajz: perficere i.; institutum vitae capere, tervet készítni az életre; i. libri, tárgya, terve a könyvnek.

4) tanítás, utasítás; küln. ii. philosophiae v. philosophorum, ellentét ezzel praecepta a tanításhoz kapcsolt és hozzá alkalmazott életbe vágó gyakorlatok.