instar, kn. ragozhatl.

1) (költ.) külső tekintet, a külső alak, quantum i. m ipso est, mily derék külső, mily méltóságteljes alak! habere i. urbis, városnak nézni ki.

2) képmás, képmásolat, kép: parvum i. eorum quae etc., csekély árnyéka annak stb.

3) saj. esettel kapcsolatban i. és ad i. hasonlóság vagy egyenlőség külsőben, értékben, számban s több effélében: equus i. montis, oly nagy mint egy hegy; cohortes quaedam, quod i. legionis videretur, post silvam erant, annyin voltak, hogy legionak tetszettek; obtineri i. puncti, aránylik, tetszik; unus ille dies mihi i. immortalitatis fuit, annyit ért nekem; aliquid mortis i. putare, olyan rosznak tartani mint a halált.