instantia, ae, nn [instans]
sajátl. «nyakon ülés»; innen
1) szoros közellét, jelenlét (mindjárt bekövetkező jövőről).
2) átv. ért. (újk.) a) kitartó szorgalom, ügybuzgóság. b) hevesség, indulatosság a beszédben. c) sürgetés, kitartás, nem tágítás v. nem engedés a kérésben v. követelésben, szivreható kérés.