instabilis, e, mn.

1) (költ. és újk.) a min nem lehet állani, állásra nem alkalmas, tellus, locus.

2) nem szilárdul álló, szilárd állás nélkül, való, ingadozó, gradus; i. ingressus, mikor valami meredek dombot akar az ember megmászni; éppen így: acies i., hostis i. ad conserendas manus, mely nem áll meg összecsapásra; arbor i., átfűrészelt fáról.

4) átv. ért. állhatatlan, változékony, motus, animus.