insolens, tis, mn. kf. és ff. [soleo]

1) a ki valamit nem szokott tenni, valamihez szokatlan: i. belli, ruris colendi; i. in dicendo; i. malarum artium, tapasztalatlan, infamiae; önállóan (színk.) quid tu Athenas insolens, miért jösz Athenébe, hova különben nem szoktál jőni?

2) szokatlan, szerfeletti, tulságos, laetitia.

3) (ki szerencséjét, mihez nincs szokva, nem tudja birni, szenvedni) kevély, felfuvalkodott, gőgös: i. et superbus; i. ostentatio; i. in re aliena dölyfös és tékozló.