insitivus, mn. [1. insero]
(költ. és újk.) beoltott, átv. ért. a) külföldi, idegen, disciplinae, artes. b) nem valódi, ál, nem igazi, kicserélt, váltott; Gracchus, egy ál-Gr.; liberi, nem édes gyermekek; heres, örökbe fogadott; alimentum lactis, nem édes anyai; ||t. mint fn. insitiva virtutum, álerények.