insimulo, 1.

1) valakiről valamit költ, valakit vádol, bepanaszol (ráfogással, tehát eredetileg igazságtalanul vádol, vesd ö. accuso, criminor): i. aliquem proditionis, repetundarum crimine, falsis criminibus; i. aliquem omnia incerta dicere, hogy ő stb., éppen így: Alcibiades insimulatur mysteria enunciavisse; (színk.) i. aliquem magnum facinus, nagy gonoszsággal vádol, aliquem durum, keménységgel; önállóan i. aliquem.

2) a vétket, mint vádló feladja, bejelenti, vád tárgyává teszi, aliquid; neque aliud quam patientia aut pudor insimulari potuit.