insignis, e, mn. [insignum]

jeggyel biro,

1) valamivel jegyzett, valamiről ismerhető, valami által feltünő v. elütő; i. maculis; Phoebus i. crinibus; átv. ért. homo i. omnibus notis turpitudinis; vestis i., különös, bizonyos jegyekkel megkülönböztetett.

2) rendkivüli, feltetsző, majd dicsérőleg, kitünő, jeles, majd becsmérlőleg iszonyu, szörnyü, páratlan: i. virtus, studium erga aliquem; i. odium, periculum, impudentia; homo insignis facie v. debilitate aliqua corporis, így is: i. ad debilitatem, gyöngélkedés tekintetében. ― Innen mint fn. insigne, is, kn.

1) ismertetőjegy, czimer, jelvény, a mi valamit megjegyez v. ékesít: i. fortunae; i. virtutis, laudis, érdemjel.

2) jel, jegy: quod erat insigne, eum omnibus sui copiam facere, bizonyság, jel, hogy stb.; quod erat i. quod arma capienda essent, jel.

3) küln. A) hivatali v. méltóságbeli megkülönböztetés, jelvény: ii. regia, fejék; ii. consularia, pontificalia v. pontificum. B) i. navis, lobogó (hajózászló) vagy valami szobor a hajó farán. C) fegyveren levő jegy küln. a paizson, saját czifraságok, melyeket némely vitézek vagy népek viseltek. D) a közjátékok alkalmával közszemlére kiállított kiváló műkincsek; díszpéldányok, innen átv. ért. beszédben v. előadásban fénypontok; orationis lumina et quasi insignia.