insignio, 4. [insignis]

(újk.) ismerhetővé tesz, jegyet tesz valamire, megjegyez: i. rem aliqua re; átv. ért. insigniri különbözni; (költ.) Io i. clipeum auro, Ionak aranyképe ékíti a paizst. Innen küln. a) lágy anyagra mintával nyom idomot, vagy idomba alakít, materiis mollibus formas; b) elmébe nyom, vés, quae omnia in anima fieri eidemque insigniri palam est. c) ismertető jellel megkülönböztet, kitüntet, felékesít: agros tropaeis oratorem vestibus fucatis; éppen így: jellemző v. példálódzó szókkal kijelöl, rámutat, aliquem. Küln. r. insignitus, l. külön, és fn. insignita, orum, kn. ütés után lett kék foltok.