inscitia, ae, nn. [inscitus]

1) az a tulajdonsága valakinek, hogy nem tudja hasznát venni annak, a mit tanult, vagy hogy átalában nem tudja magát okosan viselni, ügyetlenség, értetlenség, oktalanság, ügyetlen magaviselet, fonák bánásmód: i. rerum, tapasztalatlanság.

2) (költ. és újk.) tudatlanság, ismeretlenség: i. veri, az igazság megismerésében, aedificandi; i. erga domum suam (Tac.), házi dolgaiban.