insanus, mn. kf. és ff. (sajátlag nem egészséges )

1) bolond, őrült.

2) szenvedély (szerelem, gyűlölség, harag s több efféle) miatt esztelen, bősz, homo, mens, cupiditas.

3) átv. ért. A) (költ.) vates i., ihletett, lelkesült, isteni hatalommal teljes, és ezért magával birni nem tudó (értelemtől fosztott) papné (Sibylla). B) tárgyról, a) (költ.) procellae, fluctus ii., hatalmas, dühöngő; forum i., zajongó, nyugtalan. b) szerfeletti, nagyított, szörnyü, mons, moles substructionum, dolor, fulgores. Innen kn. insanum mint ih. szerfelett, felette, i. magnum negotium.

4) cs. bolonditó, őrjöngést okozó, aqua, laurus; fames, észtől megfosztó, őrülésig való.