insanio, 4. [insanus]

k. bolondoskodik, esztelenkedik, bőszségtől és dühöngéstől el van fogódva, esztelenül viseli magát, küln. szenvedély és indulat (leggyakrabban szerelem, gyülölség, harag s több efféle) miatt: i. ex amore, ex injuria; (költ.) i. amore v. amores alicuius, bolondulásig szerelmes valakibe: i. in libertinas, «bolondul» a szabadosnék után, szerelmes beléjök, vadássza őket; (költ.) i. similem errorem, hasonló tévedésben van, i. solemnia, bolondul a divat szerint. Mint orvostud. msz. dühöng (mint őrült), és így fn. is: insanientes őrjöngők.