insania, ae, nn. [insanus]
1) őrültség, esztelenség, dühöngés, esztelen magaviselet; t. esztelen vállalatok, dőre tettek; (költ.) i. belli, háboru után való esztelen vágy; concupiscere ad i., egész bolondulásig kivánni valamit.
2) sajátlanul (lásd insanus) A) költői lelkesedés. B) esztelen tulzás, küln. esztelen költség, pompázás s több efféle: i. mensarum, villarum, libidinum, kicsapongásokban.