inquilinus, [e helyett inculinus, ettől incola ]

a ki valahol tulajdonosi jog nélkül lakik,

1) mn. idegen származásu, születésü, civis.

2) fn. bérbevevő, zsellér, bérlő, lakó: te inquilino, non domino; ii. privatarumaedium. Küln. a más házába befogadott lakótárs.

3) átalán lakó, lakós; Padi inquilini, a Padus partvidékének lakói; így még || carcerum inquilini, a börtön állandó lakói.

4) (újk.) átv. ért. keveset haladó tanulókról: quos ego non discipulos philosophorum sed inquilinos voco, leczkére járók, látogatók.