inquam, inquis, ― hiány. mond, szól :

1) más szavainak felhozásakor egy v. több szó után fordul elő: Romulus, Jupiter», i., tuis jussus avibus etc.»; ritkán tul. esettel, i. mihi,

2) mikor a beszélő saját maga szavait nyomatékosabban ismétli: mondom.

3) ellenvetéssel v. ellenmondással, azt mondják v. mondja.

4) néha feleslegesen áll i. (hoc adjunxit: Pater, i., meus etc.); néha fölöslegileg ismételve fordul elő, néha elmarad, hol lenni kellene.