innocuus, mn. [innoceo] (költ. és újk. )

1) ártalmatlan, herba, luporum genus i. hominibus, nem ártalmas farkasok; litus i., biztos.

2) ártatlan, becsületes: causae innocuae; az ártatlanok ügyei.

3) meg nem rongált, navis, sértetlen, ép.