injustus, mn. kf. és ff.

1) igazságtalan, A) igazságtalanságot elkövető v. elkövetni akaró, homo; (költ.) i. noverca, kemény, kegyetlen, dens, gonosz. B) tárgyról igazságtalanságon alapuló, igazságtalanságból származó, fenus, iracundia; regnum i. (költ.) igazságtalanul szerzett. Innen fn. injustum, i, kn. igazságtalanság.

2) átv. ért. a) nyomasztó, nehéz, terhes, onus, fascis. b) nem elégséges, egyenetlen, vires.