initium, ii, kn. [ineo]

1) bemenés, bemenet, kezdet, eleje vagy kezdő része valaminek, belli, omnium rerum, facere i. dicendi; sumere (capere) i. ab re aliqua; (újk.) származás, ii. obscura; küln. igehatározóilag initio, kezdetben, először.

2) t.-ben A) a tárgyak első alkatrészei, B) elemek, első tételek, tudomány alapelvei (vesd ö. principia). C) titkos istenitisztelet, rejtélyek. Innen (költ.) eszközök, melyeket isteni tisztelet alkalmával használtak. D) az «auspicium»-ok, a melyek minden vállalat kezdetét jelzik.