initio, 1. [initium]
||1) megkezd; szenv. k. értelemben: kezdődik, ver tum initiatur, quum stb.
2) bevezet A) beavat, még pedig: a) valamely titkos istenitiszteletbe, küln. Ceres rejtélyeibe, beavat: i. aliquem Cereri; átv. ért. átalán beavat, aliquem studiis iisdem, puerum, a polgárlajstromba beir. b) (egyh.) megkeresztel. B) valamely szokást vagy effélét ünnepélyesen behoz, ritus omnium religionum.