ingressus, us, hn. [ingredior]

1) (újk.) bemenetel; a) bemenés, bevonulás, megérkezés valahová, Antonii in castra; haec tibi in ipso ingressu meo scripsi, mindjárt a mint a provinciába érkeztem; arcere aliquem ingressu, be nem bocsátani. b) ellenséges benyomulás, beütés, ingressus hostiles praesidiis intercipere. || c) bejárat. Innen átv. ért. belebocsátkozás valamibe (vállalatba s több effélébe), belekezdés, Cannensis pugnae temerarius ingr., meggondolatlan beleereszkedés; operum ingressus, (t.) kivitelhez fogás.

2) lépés, járás: prohiberi ingressu; i., cursus, accubitio etc. járás, menésmód.

3) (költ. és újk.) kezdet eleje v. bevezetése valaminek.