ingenium, ii, kn. [ingigno]

1) (költ. és újk.) természeti tulajdonság és sajátság, minőség, természet: i. loci, camporum, pomorum.

2) emberről A) erkölcsi tekintetben, kedély, természeti hajlam, véralkat, jellem, pium ac pu dicum, inhumanum, mobile; suo i. vivere; redire ad suum i., maga modorára: i. ingenii (Pl.), a jellem minősége. B) értelmiségről, szellem, értelem, talentom, tehetség, lángész, éles elme, élcz s több efféle: i. acre, tardum, acutum aut retusum; ingenii lumen, vis, celeres motus; ingenio abundare; ingenium alere, exercere, acuere, ii. hominum, ii. rudia. C) (újk.) t.-ben szellemes, lángészszel biró emberek, «langész». D) (újk.) feltalálás, okos gondolat, ötlet: id i.; exquisita ii. coenarum, asztal fe letti elmés ötletek, élczek.