ingemisco, mui, ― 3. [ingemo]

1) k. felsóhajt, fájdalmasan felnyög, nyögést hallat, nemo ingemuit nemo inclavamit; Aeacus ingemuit; tárgyakról is: limen ingemuit, recsegett; ignis, ropog; sokszor az ok is ki van jelölve, tul. v. előjárós (ad) tárgy- vagy (in) hat. esetben, de önálló hat. esetben, vagy egész mondatban is.

2) cs. valamin v. valami felett sóhajtoz: i. malo alicui és i. interitum alicuius; i. hostem eum esse judicatum, azon hogy stb.; önállóan is pueri ii. dolore.