infula, ae, nn.

1) kötő, szalag: depingere rem in ii. Küln. gyapjuból való széles fejkötő (csalma), melyet papok vagy védelem keresők viseltek; néha az áldozatbarmokat is ezzel ékítették fel vallásos elrendeltetésök jeléül.

2) átv. ért. ékesség, tiszteletjel mint szent szemérem tárgya: ii. imperii állami jószágok; (újk.) esse infularum loco nagy tiszteletben lenni.