1. infractus, mn. [r. infringo ]

sajátl. eltört, átv. ért.

1) erőtlenített, gyenge: animus i., levert, oratio, bátortalan, tributa, megkevesbedett v. -fogyott, fama, rosszabbodott.

2) beszédről, szakadozott, töredezett: infracta loqui, loquela i. (Lucr.) gagyogó, pelypegő (vesd ö. infringo 2).