inflo, 1.

1) belefú, aquam in os palumbi; i. verba hehentve mondja a szókat.

2) felfú, fúva felpuffaszt, ventus i. carbasum; innen nagyít, «felfú», elhíresztel, kikürtöl s több efféle; átv. ért. közm. i. ambas buccas alicui fenyegető tekintetet vet valakire.

3) valami hangszerbe v. -en fú, calamum, tibias. Innen A) i. sonum s több efféle, hangot ád. B) önállóan tibicen i., fúni kezd.

4) átv. ért. A) kevélylyé, felfuvalkodottá tesz, felemel: rumor falsus i. animos; i. spem, a reményt neveli, merészebb reményeket nyujt. B) scriptor vehementius i., telibb veszi a szájat, fennebb hangon kezd beszélni.