infirmus, mn. kf. és ff.

1) gyenge, nem erős v. szilárd (tagadó fogalom, vesd ö. debilis, imbecillus): i. homo, classis, valetudo; i. ad resistendum, adversus aliquem; nuptiae ii. (színk.) olyan házasság, mely nem tartós s könnyen felbomlik, cautio i., nem biztos. Küln. gyengélkedő, beteges, homo, corpus.

2) átv. ért. A) bátortalan, félénk, animus tenuis et i.; hac re terrentur infirmiores, félénkebbek. B) babonás. C) nem biztos D) tárgyról, súly nélkül való, jelentéktelen, res i. ad probandum.