infigo, etc. 3.

1) beakaszt, -fúr, -beüt, -ver: i. taleas in terram, gladium in pectus; (költ.) i. hastam terrae; (költ.) sagitta infigitur arbore, a fába fúródva benn marad, vulnus infixum, a lándzsa döfésétől lett, i. natis oscula, megcsókol.

2) átv. ért. r. multban, benyomott, bevésett, megerősített: id quod infixum est in hominum cogitationibus; dolor infixus pectori; (újk.) infixum mihi est vitandi, erős szándékom kerülni.