infestus, mn. kf. és ff. [infendo]

1) szenv. nyugtalanított, nem biztos, veszélynek és megtámadásnak kitett, pars Ciliciae, senectus ejus, vita filii; via i. excursionibus hostium, az ellenség beütése miatt.

2) cs. bátorságtalanító, ellenséges, megtámadó (ellenséges bánást, de csak ideiglenest jelent, vesd ö. infensus és hostilis): i. alicui, valaki irányában; i. superbiae alicujus, gens i. Romanis; gyakran a harczbani megtámadásról, «megtámadó»: infestus equum admisit in illum; consistere infestis signis, infesto exercitu venire, hogy megtámadást tegyen; átv. ért. scelus i., kegyetlen, szörnyű, bellum i., véres.