infer(us), mn.

I. af. alant való vagy levő, alsó, csak így szokottabb. A) e. kn. limen i., mare i., toskánai tenger: B) inferus, mn. az alvilágban levő, deus; mint fn. alvilág, egyh. pokol. C) t. a) hn.: dii ii., alvilág istenei; küln. mint fn. inferi, orum, hn. t. földalattiak, megholtak, alvilág: apud (ad) ii., az alvilágon; excitare aliquem ab ii. b) kn.: omnia supera infera, minden fenn és alant levő; loca ii.

II. kf. inferior,

1) alsóbb, alantabb fekvő, alacsonyabb alább fekvő: i. locus; ferri in inferius, lefelé sietni; ex i. loco dicere, alant a földön (nem szószékből, ellentét: ex superiore loco).

2) átv. ért. A) időben, későbbi, újabb kori, aetate, időre, korra nézve, erant ii. quam illorumaetas, később éltek mint amazok. B) számra, rangra, mivoltra s több effélére nézve alsóbb, alrendübb, csekélyebb: i. erat pecuniis, fortuna, gratia; ii. animo, kevésbé bátrak; causa i., roszabb ügy; i. erat numero navium, hajók számában gyengébb vala; crudelis erga ii., gyengéb bek, alsóbbak irányában; önállóan Alexandrum inferiorem fore, hogy Sándor meg fog győzetni; C) hangról, alsóbb, mélyebb. ― Innen fn. inferiores, hn. t. az alsó városban lakók.

III. ff.

1) infimus, A) legalsó, legalacsonyabb, solum, radices montis; i. ara, az oltár legalja; ab infimo, alulról, ad infimum, lefelé. B) átv. ért. rang, állás s több efféle szerint legalsóbb rendü, v. értékre, becsre nézve legalább való, legrosszabb: i. faex populi; i. conditio, i. loco natus; preces ii.; legalázatosabb, fn. infimus, i, hn. a legutolsó, legalsóbb rangu (a népben), és t. infimi, a legalsóbb néposztály.

2) imus, A) legalacsonyabb, legalsó: ab ii. unguibus usque ad verticem; i. quercus, legalja a tölgynek; i. vox, legmélyebb, alhang; suspirare ab imo; mélyen felsóhajtani; (költ.) superi et ii. deorum. B) átv. ért. (költ.) időben, utolsó, mensis; ad imum, utoljára, végtére.