infernus, mn. [inferus]
1) (ritkán) alant levő, alant való, alsó, al-, pars; fn. inferna, orum, kn. t. altest, has.
2) küln. föld alatti, alvilághoz tartozó, dii; (költ.) rex i. = pluto, Juno i. = Proserpina, palus i. = Styx; innen inferni = inferi (lásd inferus alatt); ― inferna, orum, kn. (érts: loca), az alvilág, egyh. a pokol; és: infernus, i, hn. egyh. pokol.