1. inferius, mn. [infero]

feláldozott, vinum, az a kevés bor, a melyet az isteneknek áldoztak ivás előtt, italáldozat = coh; innen fn. inferiae, arum, nn. t. a) áldozat a halottak tiszteletére, halotti áldozat; inferias publice instituere, alicui inferias mittere, afferre, dare, persolvere, immolare, valaki tiszteletére. b) ft. siremlék, sirkő.