infantia, ae, nn. [infans]

*1) (ősk.) beszélni nem tudás. Lucr. 5, 1029.

2) nehéz beszédüség, beszédbeli könnyüséghiány.

3) gyermekkor, ab i.; néha összerüen gyermekek, és átv. ért. mondják állatok, növények, sőt más tárgyak ifju, zsenge koráról.