infans, tis, mn. kf. és ff. [infor]

nem beszélő,

1) néma, a ki nem tud beszélni, puer infans natus.

2) kinek semmi könnyüsége nincs a beszédben, nehezen beszélő, homo.

3) gyermekről, gyenge, ifjú, még kicsiny, küln. puer i. és önállóan i., kicsiny gyermek; ab i. v. ii. (újk.) gyermekkor óta, kicsiny kortól kezdve. Innen A) (költ.) gyermekhez tartozó, gyermek-, os. B) gyermekes, bárgyú, éretlen, omnia haec infantia fuerunt. C) tárgyakról új, fris, boletus, statua (mások szerint néma, nem beszélő oszlop). D) fn. méhben levő gyermek.

4) a ki nem mer szólni, pudor, zavarba jött szótalan szégyenlősség; így névk. Fanni historia neque nimis est infans, neque perfecte diserta, nem mutat ugyan feltünő hiányt a kifejezésben, de még sem kifogástalan irályu.

5) (ősk.) = infandus, kimondhatatlan, hallatlan.