ineluctabilis, e, mn. (költ. és újk. )

1) sajátl. a miből ki nem vergődhetni, áthathatatlan, kigázolhatatlan, coenum, ineluctabiles navigio paludes, a melyeken hajó át nem mehet. Innen

2) le nem győzhető, el nem hárítható, elháríthatatlan: i. fatum, tempus; i. servitus.