induro, 1. (költ. és újk. )

1) keménnyé tesz, megkeményít, nivem.

2) átv. ért. keményít, edz, animum; i. frontem, szégyen nélkül való homlokot mutat; hostium timor induratus (est) resistendo, az (előbb) félénk ellenség az ellenállással megedződött (a csatára).

3) k. A) megkeményedik, quae (creta) si induraverit. B) átv. ért. megerősödik, ubi aetas induravit.